A személyes fejlődés egyik alapvető fokmérője az egyén erkölcsi változásához kapcsolható. Milyen szabályok és célok irányítják életedet? Miben hiszel, mit tartasz kiemelten fontos emberi normának? Lélektani gerincvonalad ezen kérdések mentén szerveződik, érdemes megvizsgálni tehát, hogy milyen rendszer mentén értelmezhető ez a problémakör.
Az alvásparalízisről szóló bejegyzéseknek egyre nagyobb visszhangja van, érdemes volt foglalkozni a témával. Számos élménybeszámoló érkezett a virtuális postafiókomba, többnyire klasszikus alvásparalízis élmények, olykor nagyon összetett vizuális és taktilis hallucinációkkal vegyítve.
Az életpálya cikksorozat első bejegyzésében felvetettem, hogy az öregedés és a bölcsesség korrelációban áll egymással: az idő élettapasztalatok formájában elősegíti a bölcsesség megjelenését. Valahányszor az öregedésről szóló gondolataimat tálalom, nem kis ellenállást tapasztalok. Népszerűtlen dolognak számít manapság az öregedésről jót gondolni, no de miért is van ez így?
A kvantumfizika legnagyobb hatását a természettudományok mellett a filozófiára gyakorolta. Az az elképzelés, hogy a megfigyelő és megfigyelt szoros ok-okozati egységet alkot, a hagyományos, newtoni fizikában eretnek tanításnak minősült volna.
A válasz röviden: nem. Bővebben: attól függ. Az előző bejegyzésben azt állítottam, hogy a lakásvásárlás nem befektetés. Az is elhangzott, hogy nem feltétlenül üdvös egy-két évtizedes lakáskölcsönt felvenni, anyagilag és biztonságilag kedvezőbb lehet, ha albérletben élünk, és kivárjuk, amíg lesz fedezetünk az adott ingatlanra.
Inamba száll a bátorságom, valahányszor anyagi természetű célt kell megfogalmaznom magamnak. Minden év elején felvázolom az év végi elvárt mérleget, azt az elvi megspórolt summát, mely előrelépésként fogható fel. Tudom, hogy a „még több pénz” elv nem működik: konkrét számokat kell magam előtt látnom ahhoz, hogy megvalósuljon a szándék.
Nem akarunk zavarni, hagyjuk, hogy kiheverje a fájdalmat, nem tolakodunk. Tapintatosan nem zaklatjuk idétlen kérdéseinkkel, de tulajdonképpen gőzünk nincs, hogy mi történik Vele. Kivonjuk magunkat a látóköréből, segítünk neki abban, hogy tényleg magára maradjon.
Hogyan alakul ki az én? Mit érzékel a csecsemő a külvilágból? Hogyan állnak össze az ingerek észleléssé, majd képzetekké? Mi az a minőségbeli ugrás, amitől az én különválik a nem-éntől? Mennyire meghatározók a korai gyermekkori élmények?
Életem legmeghatározóbb szakasza az időskor lesz. Ebben teljesen bizonyos vagyok. Ezt diktálja a karakterem, a gondolkodásmódom, a beállítottságom. Hatvanévesen majd visszatekintek a leírt életpályára, és látni fogom a történtek finalitását.
Egy éve kezdtem el a Crescendo-t. Szakmai blognak indult, elsősorban e-learningről, tudásmenedzsmentről és kognitív pszichológiáról kezdtem írni. Később leragadtam az önmegvalósítás témájánál, a legtöbb bejegyzésben az egyéni kibontakozás valamilyen vonatkozásáról szóltam.