“Most akkor mi a mondás?...” - harmadikként szólalt fel aznap a céges retrón. Túl voltunk már két könnyebb témán, amikor felvezette a kérdését. Koherens, jól megfogalmazott téma volt egy apró szépséghibával. Nem volt alanya a mondatnak.
A szervezeti kultúra a szervezetnek az, ami a személyiség az embernek. A cikk az integralvision.hu oldalán olvasható.
Mostanában mondtuk ki ismét, hogy a legfontosabb szokásunk a retrospektív. Ez teszi lehetővé, hogy a csapattagok feszültségeiből kiindulva alakítsunk a folyamatainkon és működésünkön.
Egy arcizma sem rándult, úgy tűnt, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Döbbenten meredtünk rá. Vágni lehetett a csendet. A kérdés úgy hangzott, hogy “mi a személyes motivációm abban, hogy nap mint nap részt vegyek ebben a munkában”.
Piaci kofaként reklámoztam a portékáimat. Gyertek, gyertek! Már csak 300 pont, és megleszünk! Nyolcvan, negyven, elkelt! A srácok saját arcuk nyomtatott másával, és egy filctollal jártak körbe, hogy hozzáírják magukat azokhoz a projektekhez, amelyekben szívesen dolgoznának.