Évvégi visszatekintő

Két oldalnyi jegyzetet hozott magával. Alaposan átrágta magát a kérdéseken, tudta, hogy miről és milyen sorrendben szeretne beszélni. Ő az a srác, aki egy-két éve még a retrókon passzolt, akit a kódolás éltetett, és minden más felesleges időhúzásnak tűnt.

Most akkor mi a mondás?

“Most akkor mi a mondás?...” - harmadikként szólalt fel aznap a céges retrón. Túl voltunk már két könnyebb témán, amikor felvezette a kérdését. Koherens, jól megfogalmazott téma volt egy apró szépséghibával. Nem volt alanya a mondatnak.

Flow a munkában

Hetedik osztályban történt, hogy a matek algebrára és mértanra hasadt. Az utóbbit varázslatosnak találtam. Olyan feladványokat kaptunk, melynek megoldásán sokszor órákig görnyedtem apámmal, és egymással versengve rajzoltuk meg a segédvonalakat, hogy bizonyítást nyerjen a hipotézis.

Menni vagy maradni?

Apám azzal indított útnak 20 éve, hogy tanuljak, és találjam meg azt a munkahelyet, ahol megbecsülnek, és biztosíthatom a családom egzisztenciáját. Ezt a tanácsot kaptam útravalóul egy olyan embertől, aki a teljes életét egy munkahelyen töltötte el.

A profi

Határozott kézfogása volt. Pozitív, magabiztos ember benyomását keltette. Jól formázott CV-jére sandítottam, miközben kicsiszolt történeteket mesélt az előző munkahelyeiről. Tudta, hogy miként emelje ki az erősségeit, meggyőző volt az, ahogyan gesztikulált, ahogyan a szavakat formálta.