Régen elég volt a használható, ma már a kívánatos kell!

Szembeötlő változásnak lehettünk tanúi az elmúlt néhány esztendőben, ami a felhasználói élmény fontosságának megítélését illeti. Tapasztalatom szerint kettőezeröt tájékán a használhatóságot Magyarországon még nem kezelték különálló szakterületként: az ergonómiai tanácsadást rendszerint arculati ráncfelvarrásként, esetleg kliensoldali fejlesztéshez kapcsolódó hozzáadott értékként lehetett eladni.

Kliensoldali fejlesztő, aki ért a használhatósághoz is? OK, jöhet! Üzleti elemző, aki képes jó felhasználói felületterveket készíteni? OK, jöhet! Grafikus/designer, aki az arculat kialakítása mellett ergonómiával is foglalkozik? OK, jöhet! Szoftver-ergonómus, aki segít abban, hogy használható legyen a webes alkalmazásod? Ugyan már, kamu...

A használhatóság helye

Az utóbbi néhány évben ez a hozzáállás átalakulni látszik. Minél nagyobb a verseny egy adott piacon, annál komolyabb értéket képvisel, ha meg tudjuk magunkat különböztetni a versenytársaktól. A használhatóság az értékesítési érvek piramisának a csúcsán áll. Az a bizonyos hab a tortán, amire minden ügyfél vágyik. Seth Godin erre azt mondaná, hogy figyeljünk oda, hogy nehogy a tortillára tegyük a habot, ami jelen esetben annyit tesz, hogy ha nincsenek rendben az üzleti funkciók, vagy hibásan működik a szoftver; esetleg egyéb alapvető hiányosságok vannak, a használhatóság nem sokat javít a helyzeten. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az alábbi piramis jól érzékelteti azt, hogy a termékfejlesztés során a használhatóság milyen szerepet/hangsúlyt érdemes, hogy kapjon.

A használhatóság szintjei

Ha már a piramisnál tartunk, érdemes tovább tagolnunk a használhatóságot is, ahogyan Chan-il Kim tette egyik bravúros előadásában. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik szintet célozzuk meg. Nagyban függ attól, hogy milyen jellegű termék fejlesztésére adtuk a fejünket, milyen célcsoportot kívánunk elérni, és melyik piacra lövünk. Egy nagyvállalati termékfejlesztés során nagyon más szempontok kerülnek előtérbe, mint például egy tömeghatásra építő Iphone alkalmazás fejlesztés során. Nézzük a három szintet, szintén piramisba tagolva:

  1. Használható. Elsősorban használhatónak kell lennie a termékünknek. Világosan legyenek tagolva a funkciók, értsem, hogy mit kell tennem, ha meg akarok valamit valósítani általa. A képernyők felépítése, a funkciók logikus megjelenítése, koherens üzleti nyelvezet használata a cél ezen a szinten. Cél: A felhasználó érti, és tudja használni a szoftvert. Elérendő felhasználói élmény: elégedettség.
  2. Hasznos. A termék nemcsak használható, de intuitív és könnyen kezelhető. Ezen a szinten nem az a kérdés, hogy megvalósítja-e a kérdéses üzleti igényt, hanem az, hogy miként teszi azt. A felhasználói felületek feladatorientáltak. A tervezés során a felhasználók rendszeren kívüli munkavégzési szokásait is figyelembe véve történik a felületek megtervezése. A felhasználót lépésről-lépésre tereljük a kívánt funkció elvégzése felé. Cél: a felhasználó világosan látja, hogy a szoftver segíti a munkavégzését. Elérendő felhasználói élmény: hála.
  3. Kívánatos. Jó példa erre a MacBook: nemcsak el tudom végezni a kívánt feladataimat általa, de örömmel teszem azt, mert jó érzés tapasztalni azt az összhangot, mely a hardver-szoftver között megvalósul. Az apró részletek kidolgozottsága, a felületek megjelenése, a felhasználó kiszolgálása itt éri el a tetőfokát. A tipográfia összhangban van a korszellemmel, a cég arculatával és a célcsoport ízlésével, a használt ikonkészlet és egyéb grafikai elemek funkcionálisak, visszafogottak és magas minőséget képviselnek. Cél: a felhasználó élvezettel használja a szoftvert. Elérendő felhasználói élmény: gyönyör.

Mire célozzunk?

Öt évvel ezelőtt ez a piramis nagyon mást jelentett, mint ma. Az elvárások mára egyértelműen növekedtek: a használható szint elérése manapság alapkövetelmény. A különbséget a két felső régió jelenlétének aránya adja.

Belső rendszerek tervezésekor, nagyvállalati termékek esetén többnyire az alsó két szint az, amire érdemes célozni. Volt egy projekt, ahol ezt elég rosszul hangoltam be: a habot akartam eladni ott, ahol csak az alsó két szint volt az izgalmas. Nem ismertem fel azt, hogy -bármennyire is fontosnak tartom a profi tipográfus és grafikus jelenlétét a projektben- az ügyfél nem kíván az arculatra ekkora hangsúlyt fektetni, mert olyan piaci környezetben értékesíti a termékét, ahol ennek nincs akkora relevanciája. Lehet gyönyörű a felület, nyalogathatja az ügyfél az ikonokat, ha az üzleti funkciók használhatósága nem elég jó.

Nos, nyilván mondhatjuk azt, hogy mindent tökéletesre kell csinálni, aztán nem lesz gond... A megszabott pénzügyi keretek között azonban nagyon fontos látni, hogy hová kell a hangsúlyt helyeznünk. Azon a projekten például grafikus helyett jobban jártam volna, ha hívok egy olyan szakértőt, akinek felülettervezésben, esetleg felhasználói tesztek lebonyolításában van nagy tapasztalata.

Nem ez a helyzet a weben való megjelenéssel; az olyan rendszerek felépítésével, ahol a felhasználó azonnal elnavigál a konkurens oldalra, ha néhány másodpercen belül nem találja meg a releváns információt. Egy ilyen szituációban a kívánatos megjelenés a felhasználó toleranciaszintjét fogja növelni az adott helyzetben, aminek nagyobb jelentősége lehet, mint egy belsős rendszer esetében.

Új hozzászólás

Hozzászólások

"Seth Godin erre azt mondaná, hogy figyeljünk oda, hogy nehogy a tortillára tegyük a habot, ami jelen esetben annyit tesz, hogy ha nincsenek rendben az üzleti funkciók, vagy hibásan működik a szoftver; esetleg egyéb alapvető hiányosságok vannak, a használhatóság nem sokat javít a helyzeten."

 

Erről az jutott eszembe, hogy ha egy fejlesztő cég (csapat) azon a szinten van, hogy kiemelkedő UI-t tud tervezni/csinálni, akkor nem tartom valószínűnek, hogy az általuk készített szoftver hibás lesz. Ugyanis aki kiemelkedő UI-t csinál, az:

- képes megérteni az ügyfelet,

- azért képes megérteni, mert meg is akarja érteni,

- ebből következően le is akarja nyűgözni,

- emiatt nem csak az UI, hanem a mögöttes minőség is megfelelő lesz.

Jogos. Ugyanolyan problémákat von magával ez a piramisos megközelítés, mint amilyeneket a Maslow-féle szükségletpiramis a pszichológiában. Szerintem első ráközelítésre jó, egyébként pedig ha közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy több sebből vérzik.

Egyetértek a reakcióddal.

Az, hogy le akarja nyűgözni az ügyfelet és képes jó UI-t tervezni/készíteni egyáltalán nem garantálja a mögöttes minőséget. Például miért garantálnák a fentiek azt, hogy tiszta kódot írjanak vagy, hogy a build és teszt rendszerüket képesek elkészíteni megfelelőre készíteni.

Azért, mert valaki jó valamiben egyáltalán nem biztos, hogy másban is ugyanolyan jó. Az felület tervezésének képességei nem azonosak a tökéletes kód készítésének képességeivel. Nyilván léteznek univerzális személyek, de az inkább kivétel.

Csapatról volt szó ahogy én olvasom.

Ja tényleg, úgy már más. :)