ego

Énblog. A fantázia és valóság színes egyvelege.

Ököljog a nagyvárosban

Egy hete történt, hogy a Béke úton haladtam a bal sávban, amikor az előttem guruló gépjármű a szokásosnál nagyobb féknyomot rajzolt. Nem voltam rest, beletapostam én is, de nem kellett tövig nyomnom a pedált, így tudtam figyelni arra, hogy ne koccanjon nekem a szorosan mögöttem lévő Suzuki.

Foltos neglect

Foltos neglectLátómezőmet ívekben barázdálja vakfoltok tömege. Kicsiny, rakoncátlan, fényes pöttyök állnak össze rosszindulatú sávokká, hogy a szemem mozgásával harmonizálva lengjék be a teret. Foltokban nem látok.
Bal szemem jobb alsó sarkából bukkan elő olykor a kis fényes cérnaszál: megszoktam, optikai létem szerves részévé vált. Több mint egy évtizede jelent meg először.

Az Építész

Mintha egy elnagyolt festmény belsejében lettem volna, gyermekkorom stilizált és egyszerűsített utcájában sétáltam. A részletek hiánya, a pasztelszínekkel borított utca képe, a kifelejtett ablakokkal tornyosuló tömbházak foghíjas kontúrjai csonkított tér érzetét keltették bennem.

Fagyhalál

Hideg volt. Kihült teste betöltötte a teret, nem volt más, csak ez a személytelen fagyos massza. Rettegtem. Élettelen tekintete csontomig hatolt, nem akartam feloldódni benne! Egy pillanatra bevillant, hogy talán álmodok.

Mennyei kilátás

Ma is megkérdeztek. Valahogy megérzik rajtam, hogy potenciális hívő vagyok. A mélyreható szemkontaktust követően a kezembe nyomtak egy rövid Mennyei útmutatót, majd felvilágosítottak:

  • Lesz Armageddon.
  • Ha Velük tartasz, fiatalként kerülsz be a Mennybe.

Báránylét: ez is én vagyok

GrowabrainA kamaszkori édesvízi fanatizmustól a világmegváltós intézményesített jógaiskoláig az eszmei elvhivatottság különböző fokozatait sikerült megtapasztalnom. A csoportos kiválasztottság gyönyörénél erősebb életérzést a mai napig nehezen tudok elképzelni. Hinni az Útban, a Guruban, a kiválasztott ember szavában: nincs több kétely, nincs több egyéni döntés.

Érthetetlen harc

WriteCsak akkor értettem meg a gondolatot, ha írni, beszélni tudok róla, ha Te felfogtad, hogy miről van szó. Megvizsgálom, hogy mennyit tudok arról, mit napok óta böngészek: nézem a villogó kurzort, s megpróbálom a saját szavaimmal elmesélni azt, hogy miről is van szó.

A korlátoltság 4 ismérve

Régóta tervezem, hogy írok egy beszámolót arról, hogy miként látja a világot egy korlátolt felfogóképességű egyén. Tömören, reflexiószerűen. Aztán nem írtam meg, mert tartottam az önbeteljesítő jóslat erejétől. Nevezzük önsanyargatásnak, az önérvényesítés hiányának, vagy egyszerűen tudatlanságnak azt, hogy most mégis szólok.

Power on

power on1,52 x 1,1 méretű asztalon villog ez a nyavalya, folytonosan ég, perzseli a retinám, felemészti az agyam. Trónfosztott diktátorként utasítom ad hoc módon mindenféle értelmetlen dologra, állományt ide, állományt oda, állományt vissza, módosítás itt, megosztom, nem osztom meg, összetömörítem, kitömörítem, feldarabolom, összeillesztem, mindenféle perverz dolgot elmívelek vele, és nem érzem, hogy ez jól van így. Hiába noh, értem a szakma nyelvét, egész áldott nap vájkálok ebben a szagtalan áramköröktől bűzlő BIThalmazban, matatom a műanyag betűket, és rámtelepszik valami nyugtalan tunya érzés: lehetne ez másképpen is.
Ismét kiégett retinám egy darabkája, kit zavar?